Miről is van szó? A felgyorsult világegyetem nem hagy elég időt a romantikára. Sajnos. Ez meg is látszik az emberiség állapotán, de most ezt hagyjuk. Ifjú korunkból még halványan emlékszünk a nyolcvanas évek házibulijainak, iskolai diszkóinak félóránkénti kötelező etapjaira, mikor eljött az idő, hogy diszkzsoké egy andalító Amanda Lear lemezt feltegyen és végre miénk legyen az a nő vagy férfi, vagy bárki, kinek, kinek. De aztán jött az acid, a techno, a house, a hiphop meg legfeljebb a triphop, de hát ki akar lassúzni egy Portishead-ra, nem? Most egy pillanatra lelassítjuk a világegyetemet, mert a több romantika, nagyobb boldogságot jelent. Jelentsen ez bármit is. A félóránkénti kötelező etap megmarad, de most fordítva, mert szeretjük a Yesterday-t, de Bowie-től a Hello spaceboy-t még jobban. A Super 8-as filmeket Darvas Bence vetíti a falra, a bakelit lemezeket meg Dudás Zsombor meg a Cseh Marci pakolja. Az egyszeri és megismételhetetlen projektszeptember 22-én szerdán lesz, 20 órai kezdéssel.
Sokáig egy magányos, pesti bérház voltam a hétker közepén, de 2010. május 27-én szerencsére újra belaktak, még mielőtt végleg bemohásodott volna a gangom. mindennap délután 4 órától nyitva vagyok jó sokáig.
azért nem volt végig lassú. De király volt!!!
VálaszTörlés